• Kezdőoldal
• Tartalomjegyzék
  • Passzívház alapok
    • Mi az a passzívház?
    • Információk a passzívházról
    • A passzívház definíciója
    • Energia-vonatkoztatási-felület
  • A passzívház előnyei
    • Energiahatékony
    • Kényelmes
  • Hőszigetelés
  • Hőhídmentesség
  • Légtömörség
  • Nyílászárók
    • Melegablak
    • Ablakok összehasonlítása a komfort szempontjából
  • Szellőztetés
    • Szellőztetés és légnedvesség
    • Milyen gyakran kell szellőztetni?
    • Passzívházak mindig légkomfort szellőztetéssel
    • Passzívház szellőztetése csak a legnagyobb hatékonysággal működik
    • Túl sok szellőztetés sem kívánatos mindig!
    • Passzívház kompaktkészülék - fűteni a friss levegővel
  • Gyakorlati példák
    • Lépésről lépésre a passzívházig
  • Energiatakarékosság
    • Hatékonyság kontra hatásfok
    • Energiaár
  • Klímaváltozás
    • Energiahatékonyság és a megújuló energia
    • Energiaszolgáltatás vagy energiahaszon
• Nemzetközi Passzívház Konferencia
• Passivhaus Institut
• IG Passivhaus Deutschland
•  

Szellőztetés és légnedvesség

A hideg levegő csak csekély mennyiségű vizet tartalmaz (a példában 3 g/m³-t), ami azonban már 90 %-a annak a nedvességnek, amit a levegő -5 °C-nál egyáltalán felvenni képes (nedvességtelítődés -5 °C-on). Melegebb levegő lényegesen több vízgőzt képes felvenni, pl. 20 °C-on 17,3 g/m³-t. Ha szellőztetés által hideg levegő kerül egy helyiségbe és ott felmelegszik 20 °C-ra, akkor a benne lévő köbméterenkénti 3 g víz csupán 17,6 % relatív nedvességtartalomnak felel meg.

Minél nagyobb mennyiségű kültéri levegő kerül befúvásra, annál kisebb lesz a beltéri levegő nedvességtartalma.

120 m³/h-s "normális szellőztetés" esetén a házban kibocsátott nedvesség olyannyira felhígul, hogy a bemutatott kültéri levegő-feltételeknél a beltérben valamivel több, mint 33 % lesz a relatív nedvességtartalom. Ez általában elfogadható. (Személyenkénti 30 m³/h légmennyiség DIN 1946 szerint, a légtérfogatra vonatkoztatott légcsere kb. 0,37 h^-1)

240 m³/h-s "fokozott szellőztetés" esetén a házban kibocsátott nedvesség mégjobban felhígul. Így már csak 27 %-os relatív nedvességtartalom uralkodik. Ez általában már túl száraz levegő érzését kelti. A személyenkénti 60 m³/h-s kültéri légmennyiség a nedvességmérlegre nézve "túl sok a jóból". (A légtérfogatra vonatkoztatott légcsere kb. 0,75 h^-1)

Ha a légnedvességet hidegebb időben magasabban akarjuk tartani, akkor ahhoz a legegyszerűbb út az, hogy csökkentjük a friss levegő mennyiségét, és ezáltal a helyiség levegőjének nedvességtartalmát kevésbé hígitjuk. 80 m³/h kültéri levegőmennyiség, ami személyenként 20 m³/h-nak felel meg, a tapasztalatok alapján még épphogy elegendő egy elfogadható beltéri léghigiénia biztosításához (vö. a különböző passzívházakban végzett mérésekkel). Ilyen mértékű kültéri levegőmennyiséggel a házban a légnedvesség kb. 41 %-ra áll be. (A légcsere az egész házra vonatkoztatva már csak 0,25 h^-1; mivel az épület azonban folyamatosan és egyenletesen friss levegővel kerül ellátásra, a levegőminőség így is kielégítő. Kevesebb, mint 0,25 h^-1 légcsere alkalmazása azonban nem ajánlott, kivéve, ha senki sem tartózkodik a lakásban, és a lakás a következő "használatbavétel" előtt friss levegővel átöblítésre kerül (ez azonban egy olyan ráfordítás, melyet lakások számára nem javaslunk). Ez az ajánlás a darmstadt-kranichsteini passzívházban végzett hosszúéves levegőminőség-mérések tapasztalatainak eredménye.)

A beltéri helyiségek légnedvességének mértéket a következő két tényező befolyásolja döntően:

• a belső nedvességforrások intenzitása (pl. növények, főzés, szárítás,...)
  
  
• a kívülről beérkező friss levegő mennyisége.

A beltéri nedvességforrásoktól származó vízgőzt a beérkező friss kültéri levegő felhígitja. Ebben nem játszik szerepet, hogy a kültéri levegő réseken, az ablakon vagy egy szellőztetőberendezésen keresztül érkezik be (legalábbis addíg, míg az utóbbinál mesterséges nedvesítés vagy nedvességelvonás nem történik). És az sem játszik szerepet, hogy eközben a levegő (pl. egy hővisszanyerő által) felmelegítésre kerül. Ugyanis a légáramban lévő víz mennyisége nem változik ezen egyik folyamat közben sem.

Különösen erős ezen hígitó hatás télen; a hideg kültéri levegő ugyanis nagyon csekély mennyiségű vízgőzt tartalmaz (5 °C-on 90 %-nál pl. köbméterenként csupán 3 grammot, vö. a baloldali első ábrával). Amint ez a levegő a helyiségbe bekerül, ahol végülis 20 °C-ra felmelegszik, a relatív nedvességtartalma már csak 17,6 % lesz - egészen addig, míg a helyiség levegőjéhez beltéri forrásból további víz nem adódik. A háztartásban szokásos nedvességforrások (330 g/h - egyedileg eltérő) és egy "szabályoknak megfelelő" szellőztetés (a példában 120 m³/h - egyébként a DIN 1946 alkalmazandó) ilyen körülmények között 33,5 %-os beltéri relatív légnedvességet eredményez. Ez általában még egy komfortos érték, ha a levegő többé-kevésbé tiszta (azaz kevés port tartalmaz).

Ha a szabályoknak megfelelő szellőztetés esetén a lakóknak a kialakult légnedvesség túl alacsonynak tűnik, akkor egy egyszerű kisegítési lehetőség kínálkozik: A külső légáram csökkentése által nő a beltéri relatív légnedvesség-tartalom, mert a vízgőzforrások kevésbé kerülnek hígitásra. Ha a fenti esetben a kültéri levegő mennyiségét a hideg időszakban visszavesszük 80 m³/h-ra - ami még mindenféleképpen megengedhető és még mindig egy kielégítően jó minőségű beltéri levegőt eredményez-, akkor a helyiség légnedvességtartalma kb. 41 %-ra emelkedik.

Senki se szellőztessen többet, mint amennyit a légnedvességre vonatkozó kényelemérzete diktál. Hagyományos légtervezők hajlanak affelé, hogy a lakásszellőztetésnél a légmennyiséget túldimenzionálják; voltak idők, mikor 0,5-, sőt 0,8-szoros légcserét tekintettek szükségesnek - mégpedig pontosan amiatt, hogy télen a helyiség légnedvesség-tartalmát alacsonyan tartsák, hogy a kondenzvíz kicsapódásának és ehhez kapcsolódóan a penész megjelenésének a veszély alacsony legyen. Ez a két veszély egy passzívházban egyéblént sem áll fenn, mert a jó hővédelem miatt a kültérrel érintkező szerkezeti elemek belső felülete olyan meleg, hogy 60 % beltéri légnedvességnél sincs kondenzvízkicsapódás. Ezért a kültéri levegő mennyisége egy passzívházban a hideg időszakban nyugodtan lehet valamivel kevesebb, különösen akkor, ha a légnedvességet a lakók túl alacsonynak találják. "Kiindulási érték" lakások esetében szellőztetőberendezéssel a 0,3-0,4-szeres légcsereszám lehet. Passzívházak esetében általánosságban az az ajánlásunk, hogy a légcsere inkább ezen alsó határ felé orientálódjon. Akkor a helyiség légnedvessége jó levegőminőség mellett a komfortos tartományban marad.

Segítség alacsony beltéri légnedvességnél:

• Légmennyiséget csökkenteni.
  
  
• Esetleges további nedvességforrást telepíteni (pl. növényeket)
  
  
• A lakást lehetőség szerint pormentessé tenni.

Egyébiránt: a gyakorlatilag pormentes levegőt a legalacsonyabb légnedvesség-értékeknél sem érezzük "túl száraznak"; a hideg magaslati levegőn is jól érezzük magunkat. Mindenesetre a lakásban a levegőt -vállalható ráfordítással- nem lehet teljesen pormentessé tenni. Ezért a beltéri relatív légnedvességnek tényleg létezik egy alsó határa (kb. 30 %-nál), ami alatt a legtöbb lakó a levegőt túl száraznak találja. Ezesetben a fenti pontok közül csak az 1. és a 2. segít.

Ha a kültéri levegő mennyisége, ami az egyébként jó beltéri légminőség eléréséhez szükséges lenne, túl száraz levegőt eredményezne, léteznek továbbmutató műszaki megoldások, külön felállítható légnedvesítők formájában, melyeket azonban szabályos időközönként tisztítani kell.

Ruedi Krisi előadásában -mely a 10. Passzívház Konferencia II. munkacsoportjában hangzott el- egy új fejlesztést, az ún. entalpia-hőátadót mutatta be, ami a hő mellett a nedvesség egy részét is visszanyeri. Az aktuális Passzívház Konferencián a szellőztetés új kutatási eredményei is várhatóak lesznek.

Ez a link a "bevezetés a passzívház témájába" főoldalához vezet.

Szerző: Dr. Wolfgang Feist, a német Passzívház Intézet vezetője Link a német Passzívház Intézet honlapjára: