Dr. Wolfgang Feist   P A S S Z Í V H Á Z   T A N F O L Y A M a   a Passzívház Akadémia Kft. gondozásába

Ha van kérdése az oldallal kapcsolatban, tegye fel!

Légtömörséggel építési károk kerülhetők el

A nem elég légtömör szerkezeti elemeken keresztül meleg, nedves levegő áramolhat belülről kifelé. Ekkor a hideg szerkezeti elemeken jelentős párakicsapódás jöhet létre. Az építészeti károk nagy részét ez okozza. Segíteni ezen gondos, légtömör kivitelezéssel lehet.

A légtömörség nem az energiatakarékos építészet hobbija, hanem egy kötelező szükségszerűség, ha a szerkezeti elemek átnedvesedését el akarjuk kerülni. A nem légtömör helyeken keresztül áramló levegő ugyanis nagyon sok nedvességet juttat magába az épületszerkezetbe.

Passzívházak légtömörségének az összehasonlítása a régi építésű házakkal és az EnEV kívánalmaival. Aki manapság épít, annak nagyon oda kéne figyelnie a légtömörségre - az utólagos javítás ugyanis nehéz és csak egy mindent átfogó felújítással lehetséges.

A részletek fontosak - döntő mindenekelőtt azonban, hogy az alapkoncepció helyes legyen! Egy épületburok akkor lehet csakugyan légtömör, ha A légtömör burok az egész fűtött légtérfogatot körülveszi, mégpedig megszakítások nélkül.

Légtömörségi koncepció:

  1. Minden a külvilággal érintkező épületrésznél definiált kell legyen, hogy a rétegrend mely eleme veszi át a légtömítés szerepét (pl. egy tetőszerkezetnél az OSB-lap, egy falazott falnál a belső vakolat, a pince és a földszint között a betonfödém, stb.). Ezen légtömör rétegnek az elhelyezkedése piros vonallal kerül berajzolásra az alap-, illetve metszeti rajzra. A fűtött légtérfogat teljes egészében körül kell legyen zárva a légtömör réteggel.

  2. Második lépésben azt kell megtervezni, hogy a légtömör rétegek, találkozásuk mentén hogyan lesznek tartósan légtömören összekötve. Fontos: nem elég pl. az ablakkeretet a falhoz "hozzákötni" (a falazat ugyanis nem légtömör!). A keretet sokkalinkább a fal légtömör rétegével, pl. a belső vakolattal kell tartósan légtömören összekötni; pl. egy vakolható ragasztószallaggal vagy egy bepucolható léccel.

  3. A harmadik lépésben az esetlegesen szükséges áttöréseket kell megtervezni: elektromos vezetékeket és csöveket, melyek a pincefödémen áthatolnak, kültéri konnektorokat (!), stb. Ezen feladatokra ma már minősített és kipróbált megoldások léteznek.

A hőszigetelő anyagok általában NEM légtömörek. Ezért a légtömör burkot külön kell tervezni és létrehozni. A faépítészetben ehhez leginkább farostlemezezek használnak (az illesztéseknél ragasztva), a nehézépítésben elegendő egy összefüggő vakolat. Fontos, hogy a légtömör burok megszakítás nélkül készüljön. Pont a csatlakozásokat kell korrektül tervezni és gondosan kivitelezni.

A passzívház-építészek tisztában vannak a jó kapcsolódási csomópontok tervezésével. Gyártók megfelelő termékeket kínálnak a külső szerkezeti elemek kielégítő tömítéséhez.

Az épületek külső burka minél légtömörebb kell legyen - ez nem csak a passzívházakra érvényes. Csak a burok légtömörségével lehet olyan építészeti károkat elkerülni, melyek a levegőáramban szállított vízgőzből erednek (lásd a baloldali ábrát). A huzatos lakóhelyiségeket ma már a lakók egyébként sem fogadják el: Egy ténylegesen légtömör építési mód jobb kényelemérzethez vezet. Ezért a jó légtömörség az építészeti technika manapság általánosan érvényes szabályai szerint elvárt, és ez így rendjén is van. Egy kényelmes passzívház esetében ez méginkább érvényes.

A légtömörséget nem szabad a hőszigeteléssel összetéveszteni. Mindkét tulajdonság fontos az épületburok számára, de mindkettőt általában egymástól függetlenül kell elérni:

  • Egy jól szigetelő építőanyag nem feltétlenül légtömör: pl. egy kókusszövet-szigetelésen, egy befújt cellulózszigetelésen vagy egy ásványgyapottáblán problémamentesen "át lehet fújni a levegőt". Ezek az anyagok jó hőszigetelők, de nem légtömörek. Az egyedüli szigetelőanyag, ami egyidejűleg légtömörségi rétegként is alkalmazható, az az üveghab.

  • Megfordítva: egy légtömör anyag nem feltétlenül jó hőszigetelő is egyben: pl. az alumíniumlemez tökéletesen légtömör, de hőszigetelő hatása gyakorlatilag nincsen.

A légtömörség egy fontos követelmény az energiatakarékos építészetnél, de nem a legfontosabb (pedig néhány populáris sajtócikkben néha annak tűntetik fel - a legfontosabb követelmény a jó hőszigetelés).

A légtömörséget nem szabad a diffúziós zártsággal összetéveszteni: egy olajpapír például légtömör, de diffúziósan nyitott. Egy általános belső vakolat (gipsz, mész-, cementvakolat vagy szálerősített agyagvakolat) is elegendően légtömör, mégis diffúziósan nyitott.

A résszellőzés elegendő légcserét tartósan nem tud biztosítani. A Németországban 1984 után épített házak már olyan légtömörek, hogy a résszellőzés a levegő megújulásához már nem elegendő. Az épített házak védelmének követelménye alapján ezek a házak azonban még nem eléggé légtömörek - még a Németországban épített új házak is inkább "kevéssé légtömörek" ezen követelmény megítélése alapján: az n50 résráták 4 és 10 h-1 közé estek. A huzattal és az építési károkkal kapcsolatos problémák így nem maradnak el. A németországi helyzetet a következő megállapítás találóan jellemzi:

Manapság az építészeti károk elkerülése szempontjából kevéssé, a kielégítő résszellőzés szempontjából pedig túlontúl légtömören építkezünk.

A 2001.02.01-én Németországban érvénybelépett Energiamegtakarítási Rendelettel (Energieeinsparverordnung, röviden EnEV) előszőr került egy jövőbeni épület számára egy célérték meghatározásra. Szellőztetőrendszer nélkül a nyomásteszt eredménye (n50-érték) a 3 h-1-et, lakásszellőztetéssel pedig az 1,5 h-1-et nem lépheti túl. Az alacsony energiaszintű házaknál szerzett tapasztalatokból következik, hogy érdemes minél jobb érték (azaz minél kisebb n50-érték) elérését célul kitűzni.

Passzívházaknál rendszeresen jobb értékek kerülnek elérésre: az n50 résráta passzívháznál nem lehet több, mint 0,6 h-1. A gyakorlatban elért értékek rendszeresen 0,2 és 0,6 h-1 között vannak.

A légtömör építés nem az építési mód kérdése

Ezt mutatják a nehézszerkezetű, a faépítésű, a készházként épített, a héjelemtechnikájú és a fémvázas szerkezetű passzívházak megvalósult példái. Sören Peper a Passivhaus Institut munkatársa szisztematikus vizsgálatokkal alátámasztotta, hogy a 0,2 és 0,6 h-1 közé eső n50-értékek manapság körültekintő tervezés és lelkiismeretes kivitelezés mellett újraprodukálható módon elérhetők. Ehhez minden fontos csatlakozási ponthoz és áttöréshez léteznek kivitelezési részlettervek.

Elvek

Fontos az "egy megszakítás nélkül tömör épületburok" elve, mely könnyen nyomonkövethető a "piros vonal" módszerrel (vö. bal oldalon föntről a 3. ábra).

Döntő, hogy a légtömörség koncepciója hosszútávra tervezett legyen. Hogy mely koncepciók teszik lehetővé a hosszútávra garantált légtömörséget, azt a Passivhaus Institut egy IEA kutatási projekt keretében megvizsgálta. A lényeges eredmények Sören Peper által készített rövid összefoglalóját ebben a cikkben találja (PDF, 1 MB, német).

11. Passzívház Konferencia

A légtömör burok tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos tapasztalatok az "Újdonságok a kutatás-fejlesztés területén" munkacsoportban kerülnek tárgyalásra.

Termékeket a légtömörség tartós előállításához a kisérő kiállításon találnak. Ott bemutatásra kerül a "Blower-Door eljárás"1) és tanácsadás és minőségbiztosítás is elérhető lesz.

1) A nyomástesztérték, vagy pontosabban az épület-maradékrésérték vagy n50-érték az épületburok összes meglévő tömítetlenségének a mértéke. Ez az érték egy 50 Pa-os nyomásdifferencia-nyomásteszt alatt fellépő légcsereszámként kerül megadásra (mértékegysége h-1). Az érték könnyen mérhető Blower-Door készülék épületnyomástasztje segítségével. Németországban számos hozzáértő mérnökiroda van, mely kinál ilyen méréseket. Passzívházak számára a nyomásteszt elvégzése elengedhetetlen.


Szerző: Dr. Wolfgang Feist,
a német Passzívház Intézet vezetője


Link a német
Passzívház Intézet
honlapjára: