Passzívházgépészet

Szellőztetés

Zajvédelem

Akusztikai perfekció nélkül nem lehet tökéletes légkomfort rendszert készíteni.

A jó levegőminőség mit sem ér, ha állandó zümmögést hallani a háttérben. Ehhez egy extrém halk gép, és egy átgondoltan kialakított vezetékrendszer szükséges.

Érdemes figyelembe venni, hogy a zajszint 6 dB-enként duplázódik. Egy 41 db-es készülék ezért nem egyszerűen 6 dB-lel hangosabb egy 35 dB-esnél, hanem kétszer (!) olyan hangos.

Lakóhelyiségekben 25 dB(A), a kiegészítő funkciójú helyiségekben - konyha, fürdőszoba, WC, háztartási helyiség stb. - 35 dB(A) a megengedhető legnagyobb zajszint. A tökéletes akusztikai viszonyok elérésére a lakó- és irodahelyiségekben a légtechnika okozta zajszintet azonban ajánlott 20 dB(A) alá vinni. Ez kisebb zajhatás, mint amit a legtöbb óra ketyegése okoz. Ehhez célszerű a légkomfort készülék befúvó és elszívó ágába, közvetlenül a gép után egy egyméteres hangcsillapítót szerelni, s minden befúvó- és elszívó nyílás elé egy-egy félméterest. Így a gép és minden helyiség közé "másfél méternyi hangcsillapítás" kerül.

A fentebb említett hangcsillapító elhelyezési stratégiával - vagyis minden befúvó- és elszívó nyílás elé egy-egy félméteres hangcsillapító kerül - azt is elérjük, hogy az ugyanazon ághoz tartozó helyiségek között ne legyen áthallás, hisz minden két helyiség-pár között egyméternyi hangcsillapítást iktatunk. Fontos megjegyezni, hogy a hangtompítót mindig a főágról való leágazás után kell elhelyezni. Ha nincs elegendő hely a főágról való leágazás után, akkor a főágba vagyunk kénytelenek beépíteni a hangcsillapító, de ekkor is ügyelnünk kell arra, hogy minden két szobapár között meglegyen az egyméternyi hangcsillapítás, azaz lehet, hogy a főágba egy egyméteres hangcsillapítót kell beépíteni.

A levegősúrlódás zajhatásának elkerülésére alapvető cél, hogy minél kisebb turbulencia alakuljon ki a cső belsejében, minél egyenletesebben, süvítés nélkül haladhasson benne a levegő.

A legfontosabb, hogy a cső belső fala sima legyen, ne használjunk gégecsövet. A flexibilis gégecső a szerelést végző szakembernek ad könnyebbséget, de sok problémát okoz a rendszerben: magasabb zajszint (néha kifejezett süvítés), nagyobb nyomásveszteség, ezáltal nagyobb fogyasztás, illetve problematikus tisztíthatóság. A leginkább bevált csőtípus a spirálkorcolt alumíniumcső.

A leágazás minél kisebb szöget zárjon be a fővezetékkel (ha lehet, legyen inkább 45 fokos 90 fok helyett) és inkább legyen húzott ív, mint sokszög alakú.

Ha a befúvásnak vagy az elszívásnak a vezetékre merőlegesen kell végbemennie, akkor használjunk légtágulási illesztőegységet.

A legkedvezőbb csőkeresztmetszet a kör alakú; csak akkor használjunk ellipszis vagy négyszög alakú csövet, ha a helyszükséglet máshogy nem engedi, s akkor is csak a lehető legrövidebb szakaszon.

A csöveket lehetőleg húzószegecs kapcsolja össze, ne csavarok. Kapható kettős gumikarimájú csőtoldó, illetve csőidom, ez esetben a cső belső oldalán semmilyen kiszögellés nem marad az összeszerelés után.

Az épület rezgésének a csőrendszerre való átterjedése sem kívánatos, ezért minden, az épületszerkezettel való kapcsolódást rezgéscsillapítással kell ellátni.

Fal- és födémáttörésnél a cső nem érintkezhet közvetlenül a falszerkezettel; azt kívülről hangszigetelni kell.