Passzívházgépészet

Szellőztetés

Miért szellőztetünk?

A levegő a legfontosabb élelmünk. Levegő nélkül pár percig tudunk csak élni. Az ember naponta 26 000-szer vesz lélegzetet, miközben minden lélegzetvétellel 4-7 liter levegőt szűr meg.

A szellőztetés elsősorban nem energetikai, hanem higiéniai probléma.

A lakótér-szellőztetésnek a következő fő feladatokat kell ellátnia:

• A szagok és káros anyagok eltávolítása
• A beltéri levegő CO₂-tartalmának korlátozása
• A relatív nedvességtartalom szabályozása

Beltereinkben a jó levegőminőség -mely káros anyagoktól mentes és csak csekély mértékben tartalmaz kellemetlen szagokat- minden ember alapigénye.

Erős károsanyag-koncentráció különböző anyagok emissziója által keletkezik. Ehhez társul az emberek okozta emisszió, mely folytonos forrása a vízpárának, a szén-dioxidnak és a különböző szagoknak.

Káros anyagok elképesztő sokasága szennyezheti be a belélegzendő levegőt, úgy mint mesterséges szerves anyagok (benzol és formaldehid stb.), porszemcsék, radon, biológiai aeroszolok (baktériumok, vírusok, penészspóra stb.) és vegyszerek (tisztítószerek kipárolgása, kozmetikumok stb.).

A szellőztetés mértékét a felsorolt káros anyagok koncentrációjához kötni nemigen lehetséges, mivel érzékszerveink e szennyeződéseket csak túl későn, vagy pedig egyáltalán nem érzékelik. Egy egyszerű és folyamatos mérés és felügyelet a káros anyagok sokasága következtében gyakorlatilag lehetetlen (e vegyületek száma meghaladja a 10 000-et.) Az egészségügyi kockázatok ellen hatásos védelmet csak az emisszió forrásának megszüntetése, illetve visszaszorítása ad, azaz a káros anyagok bevitelét már azok forrásánál csökkenteni kell.

Mindemellett, ha valaki a házát messzemenően biológiai szempontok figyelembevételével építi, tisztítja és renoválja, ezáltal megakadályozza, hogy káros anyagok kerüljenek a levegőbe, szellőztetnie akkor is szükséges. A mértékadó két anyag, mely ott, ahol az emberek tartózkodnak, mindig keletkezik, a szén-dioxid és a vízgőz.

"Szellőztessünk, mert elfogyott az oxigén!" Ez a mondat sokszor elhangzik, azonban egyszer sem igaz. Egy háztartásban szokásos tevékenység végzésekor egy felnőttnek óránként 15 és 50 liter közötti oxigénre (O₂) van szüksége. Ennek ellentételezésére egy 20 m²-es szobában mintegy 10 000 liter oxigén (O₂) áll a levegőben rendelkezésre. Óránkénti egyszeres légcserét feltételezve ennek alapján elméletileg a szobában kb. 200 ember tartózkodhat enyhe fizikai munkát végezve anélkül, hogy oxigénhiánya keletkezne.

Ami a friss levegő utáni jogos igényt ténylegesen kiváltja, az a test kipárolgásából adódó szagok, illetve a kilégzéssel a levegőbe juttatott szén-dioxid (CO₂) jelenléte. A szén-dioxid szerencsére nem olyan gáz, amely akut mérgezési tünetekhez vezethet, azonban a belső tér túl magas szén-dioxid-koncentrációja fáradékonyságot, a koncentrációs képesség gyengülését és az "állott, elhasznált" levegő érzetét kelti.

Sokunkkal előfordult már, hogy időben lefeküdtünk, elméletileg eleget is aludtunk, mégis leverten, fáradtan ébredtünk. Ennek nagy valószínűséggel az éjszaka alatt egyre jobban felhalmozódott CO₂-koncentráció volt az oka.

Vízgőz az emberek által használt épületekben mindig nagy mennyiségben képződik, mindazonáltal az emberek a relatív nedvességtartalmat elég széles sávban érzik kellemesnek vagy elviselhetőnek. A 18 °C és 23 °C közötti hőmérséklettartományban a 35-65%-ig terjedő relatív nedvességtartalom nem befolyásolja döntően a kényelemérzetet.

A légnedvességnek azonban fontos közvetett hatása van a levegőminőségre és a bentlakók egészségére:

Ha a levegő túl száraz, azaz a relatív nedvességtartalom 40% alá süllyed, a légúti megbetegedésekért felelős baktériumoknak és vírusoknak megnő az élettartamuk. Könnyebben jön létre elektrosztatikus feltöltődés, a nyálkahártya kiszáradása, és különösen konvektív fűtési rendszerek mellett a por felkavarodása ("kapar a torok").

Ha a relatív nedvességtartalom 60% fölötti, először is a poratkák életkörülményei javulnak. (A poratka a nedvességet a bőrén keresztül veszi fel. Ha a relatív nedvességtartalom 55% alá csökken, a poratka életkilátása drasztikusan csökken.)

A még magasabb nedvességtartalom penészesedéshez vezethet, ha a hideg külső falakon párakondenzáció jön létre. Ez nemcsak az épület állagára jelent veszélyt, hanem - főleg legyengült immunrendszerű embereknél - betegségek közvetlen kórokozója is lehet.