Passzívházgépészet

Szellőztetés

Mennyit szellőztessünk?

Feltételezve, hogy a kültéri levegő minősége megfelelő, és a belső térben az egészségügyileg problematikus anyagok emissziója csekély, a lakások számára szükséges légtérfogat-áramlás

• a CO₂-tartalom,
• a légcsereszám és
• a levegő nedvességtartalma

alapján határozható meg.

Már Pettenkoffer (1819-1901) megmondta:
"A leglényegesebb, amit a tüdőnk és a bőrünk kiválaszt, az a szén-dioxid és a vízgőz. Ezzel egyidejűleg csekély mennyiségű illékony organikus anyag is távozik a levegőbe, mely a szaga által észrevehető és melynek mennyisége a kiválasztott CO₂ mennyiségével arányos."

Ezért szolgálhat a CO₂-tartalom a légszennyeződés mértékeként. Ez a megállapítás érvényes a mai, aktuális szabályrendszerekben is, miszerint egy belső térben tartózkodó személy 0,1 és 0,15% közötti CO₂-koncentrációnál kényelmesen, míg 0,2% fölött kényelmetlenül érzi magát.

Szén-dioxid-kibocsátás és szükséges friss levegő felnőtteknek, különböző tevékenységekhez

A kültéri levegő 0,036%-os CO₂-koncentrációját feltételezve személyenként 30 m³/h légcsere elégséges a lakótér CO₂-koncentrációjának 0,1%-on való tartásához.

Mivel a CO₂-mérték alapján kiszámolt légcsereszám az épület méretét nem veszi figyelembe, a tervezési kritériumok során azonban a szükséges légcsereszám több tényezőtől függhet, érdemes ezt az aspektust is felülvizsgálni.

Tervezési útmutatók 0,3 és 0,8 1/h közötti légcsereszámot javasolnak irányértékként. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy minden szakember egyetért abban, hogy az energiamérleg szempontjából csak legfelső határértékként engedhető meg a 0,8-szoros légcsere. Erre vonatkozó vizsgálatok igazolták, hogy ilyen magas légcsereszámnál - különösen a hideg évszak alatt - a belső levegő gyakran túl száraz lesz (25%-nál alacsonyabb relatív nedvességtartalom). Légkomfort szellőztetőrendszerek tervezésekor 0,3 és 0,5 közötti légcsereszámot érdemes megcélozni.

A 18 °C és 23 °C közötti hőmérséklettartományban 30% és 70% közötti relatív nedvességtartalom az emberek számára közvetlenül nem érzékelhető és ezáltal a kényelemérzetre sincs közvetlen hatással. A relatív nedvességtartalmat légkomfort szellőztetés esetén a 40%-tól 60%-ig terjedő tartományban érdemes tartani.

A lakótérben felgyülemlő nedvesség mértéke leginkább az ott tartózkodó személyek, illetve az általuk kifejtett tevékenység függvénye. Egy négyfős háztartás naponta kb. 8-15 kg vizet porlaszt el a levegőben, azaz kb. egy felmosóvödörnyi mennyiséget.

Nedvességkibocsátás a lakásban

Légkomfort szellőztetéssel a lakótérben állandóan keletkező fölösleges nedvességet folyamatosan el lehet távolítani. Ennek mértéke függ a külső levegő hőmérsékletétől és nedvességtartalmától, illetve a belső hőmérséklettől, amelyre a külső levegő felmelegszik.

Ha például a külső levegő 0 °C-os és 100% a relatív nedvességtartalma, akkor ez a levegő köbméterenként 5 g vízpárát tartalmaz. Ha ez a levegő bekerül a lakótérbe és 20 °C-ra felmelegszik, akkor relatív nedvességtartalma lecsökken 30%-ra, s ezáltal képes lesz további 12,5 g víz felvételére, míg 20 °C-on ismét el nem éri a 100%-os relatív nedvességtartalmat.

A levegő nedvességtartalmának szellőztetéssel való csökkentése tehát azon alapul, hogy a hideg, kevés nedvességet tartalmazó kültéri levegő a lakótérben felmelegszik, eközben nedvességet vesz fel, és a lakótérből elvont nedvességgel együtt távozik.

Ebből következik, hogy a hideg évszakban a szellőztetés nedvességelvonó hatása lényegesen erősebben jelentkezik, mint a
melegebb átmeneti időszakban, ahol már a 10 °C-os, telítettnek tekinthető kültéri levegő nedvesebb, mint a 20 °C-os beltéri levegő
50% relatív nedvességtartalom mellett.

A személyenkénti 30 m³/h-ás légcsere 20 °C-os beltéri hőmérsékleten az átmeneti időszakot alapul véve személyenként és óránként 140 g
nedvességelvonást eredményez.

A levegő maximális párafelvevő képessége (100% relatív nedvességtartalom) különböző hőmérsékleten

Egy további aspektus, hogy a nedvességcsúcsokat - ellentétben a CO₂-
csúcsokkal - a használati térben lévő nyíltpórusú felületek (gipsz, mészkő stb.) - bizonyos szintig ellensúlyozni, tompítani tudják. E
felületek a nedvesség egy részét időlegesen fel tudják venni, majd a nedvességtartalom csökkenésével ismét le tudják adni.