< Közvetlen áram - csak kiegészítő fűtésként! Felületfűtés - a bővített passzívház-technológia >

PHA Nagy Passzívházkönyv

Passzívházgépészet

Fűtés és melegvíz-előállítás

Légfűtés - a klasszikus passzívház-technológia

A passzívház-kompaktkészülék elvét először Dr. Wolfgang Feist fogalmazta meg, 1995-ben, majd Christof Drexel 1996-97-ben megépítette az első piaci forgalomra alkalmas készüléket; ez a technológiai megoldás a mai napra már teljesen kiforrott.

A kompaktkészülék a hővisszanyerős szellőztetőberendezés továbbfejlesztése, mely a hővisszanyerés után a szabadba távozó elhasznált levegőből egy levegős minihőszivattyú segítségével további hőt nyer ki. A pluszként kinyert hő egy részét átadja az épületbe befújandó friss levegőnek, azt nagyjából 45 °C-ra felmelegítve, valamint melegen tart egy, a kompaktkészülék részét alkotó melegvíztárolót.

A kompaktkészülék működési elve bizonyos peremfeltételeket indikál.

Mivel a készülék elvében a légkomfort szellőztetési funkcióra épül rá, ezért a higiéniai szükséglet - nem pedig a fűtési hőszükséglet - határozza meg azon levegő-térfogatáram nagyságát, mely a hőszivattyú számára a hőkinyerés céljára rendelkezésre áll. (Bizonyos készüléktípusok a nagyobb teljesítmény elérése érdekében további kültéri levegőt is igénybe vesznek.)

A légfűtésre felhasználható levegő-térfogatáram mértéke szintén csak a higiéniai szükséglettől függ, ezért csak egy bizonyos mértékű fűtési hőszükséglet fedhető le általa.

A kompaktkészülékben alkalmazott levegős hőszivattyú számára rendelkezésre álló levegő hőmérséklete sosem kerül kedvezőtlen tartományba, mivel a beltérből származó levegőt hasznosítja, nem a kültérit. (Amely készülékek további kültéri levegőt is alkalmaznak, azok ezt nem közvetlenül, hanem fagymentesítő, pl. levegő-talaj hőcserélő közbeiktatása után teszik.) COP-értéke a legkedvezőtlenebb - a hideg - időszakban sem esik kritikus szint alá.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a beltérből elszívott meleg levegő először a hővisszanyerőben adja le hőenergiájának jó részét, utána lehűlve kerül a levegős hőszivattyúba, ami még több hőt von el tőle. A rendszer összhatásfoka szempontjából fontos, hogy a hővisszanyerő elegendő hőenergiát hagyjon a hőszivattyú számára, hogy az még hatékonyan legyen képes üzemelni. A kompaktkészülékben alkalmazott hővisszanyerők hatásfoka épp ezért 10-15%-kal alacsonyabb szokott lenni, viszont így a rendszer összhatásfoka 20-25%-kal magasabb is lehet.

Más rendszerekhez képest a kompaktkészülékeknek igen kicsi a fűtés és melegvíz-készítésre egy év alatt általa felhasznált energiamennyisége.

Az előbb említett példánál maradva és egy minősített kompaktkészüléket feltételezve a fűtés energiaigénye - szellőztetéssel együtt - kb. 900 kWh/év, a melegvíz-készítés energiaigénye pedig kb. 1100 kWh/év, azaz a rendszer összes energiaigénye nagyjából évi 2000 kWh (a közvetlen elektromos megoldás 5200 kWh-jával szemben).
Az épületgépészet energiaigénye primerenergiában ezek alapján évi 5000 kWh-ának, azaz fajlagosan 42 kWh/(m²év) értéknek felel meg (a közvetlen elektromos megoldás 108 kWh/(m²év) értékével szemben).

Magyarázat
  1. Finomszűrő F6-F8
  2. Levegő-talaj hőcserélő
  3. Durvaszűrők G4
  4. Ventilátorok
  5. Hővisszanyerő
  6. Levegő-hőszivattyú
  7. Melegvíz-tároló
  8. Elektromos utómelegítő (opcionális)


Klasszikus passzívház-technika
drexel und weiss alapján

Kiegészítő fűtés

Pusztán légfűtéssel akkor lehet nagy valószínűséggel kifűteni egy épületet, ha fajlagos fűtési hőszükséglete nem nagyobb 10 W/m²-nél. Ez az ökölszabály útmutatásként szolgál csupán, a pontos tervezéshez a PHPP-számítás adja meg a szükséges információkat. Abból pontosan kiolvasható, hogy hány watt a fűtési hőszükséglet, és hány wattot lehet légfűtéssel bevinni a szellőztetőrendszeren át.

Ha a légfűtés önmagában nem lenne elegendő a fűtési hőszükséglet lefedéséhez, viszont nem hiányzik túl sok, akkor a megfelelő kiegészítő fűtés megválasztása a feladat.

Relatív kis különbség esetén elegendő lehet egy fűtő kalorifer alkalmazása a befúvó ágon. Figyelembe kell venni, hogy a kompaktkészülék hány fokra melegíti fel a levegőt, s nem szabad elhanyagolni azt a tényt sem, hogy a készüléknek a meleg vizet is elő kell állítania, és ezért időlegesen meg kell osztania a teljesítményét. A fűtő kalorifer, mely lehet elektromos vagy meleg vizes is, a levegőt tovább melegítheti, egészen 52 °C-ig.

Nagyobb különbségnél érdemes lehet pl. a nappaliba egy, a csúcsterhelés idején bekapcsoló elektromos fűtőtestet elhelyezni. Az elektromos kiegészítő fűtés csak akkor gazdaságos, ha csak a csúcshőtermelés funkcióját látja el.

Kiegészítő fűtésnek tökéletesen megfelel egy pellet- vagy fakazán is a lakótérben - ha a tulajdonos vállalja az üzemeltetését.

Van-e szükség napkollektorra?

Ha a kompaktkészülék melegvíz-tartálya (általában 200-300 liter) elegendő a család számára, nem szükségszerű külön napkollektort felállítani.

Megjegyzendő, hogy napkollektor alkalmazásával az összenergia-szükséglet tovább csökkenthető. Egyrészt a kompaktkészülék minihőszivattyújának ilyetén tehermentesítésével olcsóbbá tehető maga a melegvíz-előállítás; a minihőszivattyú jobban kiszolgálhatja a fűtésigényt, s ezáltal esetleg kevesebbet kell üzemelnie a drágább, elektromos kiegészítő fűtésnek, a tehermentesítés áttételesen tehát csökkentheti a fűtés energiaigényét is, valamint az összes primerenergia-felhasználást.

A fenti példában a melegvíz-előállítás kompaktkészülékkel évi 1100 kWh energiaigényt indukált. 50%-os napkollektoros lefedettség esetén ez az érték kb. 600 kWh, 100%-os lefedettségnél pedig mindössze nagyjából 140 kWh lehetne.


< Közvetlen áram - csak kiegészítő fűtésként! Felületfűtés - a bővített passzívház-technológia >