|
Elvileg a passzívházra jellemző extrém alacsony fűtési energiaigényt, valamint a melegvíz-készítést közvetlenül elektromos úton is meg lehet oldani, magas fenntartási költsége miatt azonban ez a megoldás nem kínál igazi alternatívát, arról már nem is beszélve, hogy szemléletében homlokegyenest ellenkezik a passzívház filozófiájával.
Érdemes ezt részletesebben, számokban kifejezve is megvizsgálni. Példaként szolgáljon egy négytagú család, aki egy 120 m²-es passzívházban lakik, melyben a fajlagos fűtési energiaigény 15 kWh/(m²év), a fajlagos fűtési hőszükséglet 10 W/m², a melegvíz-igény fejenként 50 l/nap, a szellőztetés légcsereszáma pedig 140 m³/h.
Ez esetben a fűtés éves energiaigénye 1800 kWh, a meleg víz elkészítésének éves energiaigénye pedig 3400 kWh, ez összesen 5200 kWh.
Ha ezt az energiaigényt közvetlenül elektromos áram fedezi, akkor az épületgépészet primerenergia-igénye ennek 2,5-szöröse (az áram primerenergia-faktora 2,5), azaz 13 000 kWh, ami fajlagosan megfelel 108 kWh/(m²év)-nek.
Egy passzívházban az épület összes primerenergia-szükséglete 120 kWh/(m²év)-nél nem lehet magasabb, ami azt jelenti, hogy összesen 12 kWh/(m²év) primerenergia, azaz 4,8 kWh/(m²év) elektromos úton bevitt végenergia lenne csak megengedhető a ház egyéb, épületgépészeten kívüli igényének kielégítésére. Ez az áramfogyasztás még a világítást sem fedezné, a háztartási eszközök, szórakoztatóelektronika és egyéb műszaki berendezések szükségletéről már nem is beszélve. Ennek a megoldásnak a tévút jellegét jól jellemzi, hogy hasonló primer energiaigényt érnénk el egy ugyanilyen hőszigetelésű, hővisszanyerős szellőzés nélküli, gázfűtéses épülettel, kisebb beruházási költség mellett. A fenntarthatóság szempontjából természetesen mindkét megoldás zsákutca.
A közvetlenül elektromos úton végzett hőleadásnak csak csúcsterhelés idején, mint kiegészítő fűtés van létjogosultsága.
|