Passzívházgépészet

Fűtés és melegvíz-előállítás

A fűtés méretezése

A PHPP-számítás megadja, hogy az aktuális épületnek mekkora a fűtési hőszükséglete: mennyi hőenergiát kell bevinni az épületbe a legnagyobb mértékű lehűlés alatt ahhoz, hogy az méretezési hőmérsékleten maradjon. (A passzívházakat alapvetően 20 °C-ra méretezik, a fűtési hőszükséglet kiszámításakor a tapasztalatok alapján azonban érdemes ezt az értéket 21,5 °C-ra megemelni.)

A számítás azt is megmutatja, hogy a tervezett légcsereszám mellett mennyi hőt lehet közölni az épülettel, a levegő, mint transzportmédium segítségével. Ha ez az érték eléri a fűtési hőszükséglet értékét, akkor az épületet csak légfűtéssel is ki lehet fűteni úgy, hogy a szállított térfogatáram nem haladja meg a higiéniailag szükséges légcserét. Ez általában akkor szokott teljesülni, ha a fajlagos fűtési hőszükséglet 10 W/m² körüli érték.

Tapasztalati tény, hogy a névleges fűtési hőteljesítmény (fűtési hőszükséglet) mintegy 70%-ánál kisebb teljesítmény elegendő a fűtési időszaknak nagyjából a 95%-ában. Vagyis ha légfűtéssel a fűtési hőszükséglet kb. 70%-a lefedhető, akkor még mindig csak minimális kiegészítő fűtésre van szükség. A légfűtés ilyen szituációkban például közvetlen elektromos vagy biomassza alapú fűtéssel egészülhet ki.

A légfűtés mellett kiegészítő fűtésnek akkor van létjogosultsága, ha az a csúcsterhelés lefedésére szolgál, a fűtési időszaknak csak kis hányadában üzemel.

Ha a fűtési hőszükséglet értéke és a légfűtés hőteljesítménye között nagy a különbség, akkor más fűtési rendszert célszerű alkalmazni.

Van olyan nagyobb teljesítményű kompaktkészülék, amely a légfűtés mellett párhuzamosan felületfűtést is kiszolgál. A teljesítmény növekedésével a légfűtés szerepe egyre kisebb lesz, a nagyobb teljesítményű kompaktkészülékek jó része ezért csak felületfűtést támogat, légfűtést már nem.

Egy másik lehetőség a biomassza alapú, napkollektorral kombinált rendszer; ez a megoldás szintén képes lehet mind légfűtés, mind felületfűtés támogatására.