Passzívház térelhatároló szerkezetek

Nyílászárók

Ablak

Egy ablak energiahatékonyságát két tényező kombinációja határozza meg: a transzmissziós hővesztesége és az általa elért szoláris nyereség. Az előbbit az U_w-értéke, az utóbbit pedig a g-értéke számszerűsíti. A korszerű nyílászárók legmagasabb műszaki színvonalát a passzívházablakok alkotják, ahol az U_w-érték <= 0,8 W/(m²K), a g-érték pedig <= 50% kell legyen.

Ilyen ablakokat 3-rétegű üvegezéssel, nemesgáztöltéssel és hőszigetelt szárnykeretekkel és tokkal lehet elérni.

Ma már egyre több fogyasztó keres 3-rétegű ablakot, meg kell jegyezni azonban, hogy megfelelő ablakot találni nem is olyan egyszerű. A reklámok sokszor nem az ablak pontos fizikai paramétereiről szólnak, hanem pl. arról, hogy a keret- és a tokszerkezet hány kamrás, illetve ha az U-értéket mégis megemlítik, abból sokszor nem derül ki egyértelműen, hogy az üveg (U_g), a tok (U_f) vagy a valóban fontos összesített U-értékről (U_w) van-e szó. A ma talán legnagyobb számban eladott "1,1-es" hőátbocsátási tényezőjű ablaknál ez az érték általában az üvegre vonatkozik, a tok általában definiálatlan, de tendenciájában ennél sokkal rosszabb, így lehet, hogy az ablak összesített U_w-értéke csak 1,4 vagy akár 1,6 W/(m²K) lesz.

Arról nem is beszélve, hogy az üveg g-értékét (mely azt határozza meg, hogy az üveg a rá eső fény hány százalékát engedi át) csak elvétve említik. Ezt különösen az extrém jó U-értéket kínáló ablakoknál érdemes megnézni, melyek a kisebb hőveszteségükből adódó látszólagos előnyüket egy esetlegesen rossz - azaz jóval 50% alatti - g-értékkel könnyen elveszíthetik. Így kedvezőtlen esetben az is előfordulhat, hogy a télen oly fontos szoláris nyereség csökkenése folytán az energiamérleg összességében kedvezőtlenebb végértékhez vezet.