Passzívház térelhatároló szerkezetek

Légtömörség

A passzívház elvárt légtömörsége ötször jobb, mint a hagyományos házé. Ez is mutatja, hogy az energiahatékonyságot szem előtt tartó, és a megbízók számára magas komfortszintet kitűző tervező nagy jelentőséget kell tulajdonítson ennek a területnek.

Talán meglepően hangzik, de a légtömörség kérdése elsősorban nem energetikai, hanem állagmegőrzési kérdés. Nem megfelelő légtömörségi érték esetén, télen, a külső környezethez képest a relatív sok nedvességet tartalmazó meleg levegő egy része a réseken keresztül lassan eltávozik a fűtött épületből. Útja során, amely a falszerkezeten és a hőszigetelőanyag résein keresztül vezet, hőmérséklete egyre csökken és egyre kevesebb nedvességet képes megtartani. Egy része kikondenzálódik, nedvesítve magát a határoló szerkezetet.

A stuttgarti Institut für Bauphysik mérése alapján +20 °C-os beltéri, ­10 °C-os kültéri hőmérséklet és 20 Pa nyomáskülönbség esetén - ami kettes, hármas szélerősségnek felel meg - 1 mm-es rés méterenként 800 g kondenzvíz kiválását okozta az épületszerkezet belsejében. Összehasonlításképp egy 2,3 m sd-értékű párafékező fólia 5 g nedvesség diffúzióját engedi csak át. Ez 160-szoros különbség. Ezen adatok alapján minden épülettípusnál - nem csak a passzívházak esetében - törekedni kell a minél jobb rés-légtömörségi érték elérésére.

A réseken keresztül távozó levegő következtében két módon is kialakulhat hőveszteség. Egyrészt meleg levegő formájában közvetlenül hő hagyja el a fűtött épületburkot, másrészt az előbb említett, az épületszerkezeten belül történő kondenzvíz-keletkezés rontja az egyes hőszigetelőanyagok hőszigetelési képességét. A fent említett intézet a nedvességkiválás mértéke mellett a hőszigetelési képesség romlásának mértékét is megvizsgálta. A vizsgálat során az 1x1 méteres szálas hőszigetelőanyagot tartalmazó résmentes épületszerkezetet vettek figyelembe és ugyanezt egy 1 méter hosszú, 1 milliméter széles réssel a belső oldalon. A szerkezet U-értéke egyik esetben 0,30 W/(m²K), a másikban pedig 1,44 W/(m²K) volt, azaz a hőszigetelő képesség majd az ötödére csökkent.

Energetikailag kevésbé légtömör épületnek - mivel egy passzívházban a szellőztetés mindig hővisszanyeréssel együtt történik - nagyobb a szellőzési hővesztesége, hiszen a hővisszanyerő csak azt a levegőt képes hasznosítani, amely rajta keresztül áramlik. A nem megfelelő légtömörség emellett a szellőztetés elvi stratégiáját is alááshatja. A modern megoldásokra ugyanis az irányított átszellőztetési rendszer a jellemző. Azaz bizonyos helyiségekbe (például nagyszoba) csak befúvás, más helyiségekből (például WC) pedig csak elszívás történik, az előszoba meg úgynevezett átáramlási tartomány, közvetlen légmozgatás nélkül. Nem elégséges légtömörség esetén - kontrollálatlan légáramok következményeként - áramlási rövidzárak keletkezhetnek, amelyek meggátolhatják a lakás légátöblítésének tervezett lefolyását.

Az épület légtömörségének mérését egzakt módon, az úgynevezett Blower-Door teszt segítségével lehet elvégezni. A külső nyílászáróba légtömör keretet helyeznek ventilátorral, amit összekötnek egy nyomáskülönbség-mérővel és egy számítógéppel. A rendszer méri, hogy 50 Pa nyomáskülönbség mellett, az épület légtérfogatához viszonyítva mennyi levegő "szökik meg".

A légcsereszám (n₅₀) hagyományos háznál 3,0 1/h, szellőztetőrendszer mellett 1,5 1/h, passzívházban pedig 0,6 1/h értéket nem haladhatja meg. Ezek Magyarországon ma még csak irányértékek, a törvényi szabályozás még nem írja elő követelményként. Minden építtetőnek javasolt, hogy az elvárt légtömörségi értéket a kivitelezővel szerződésben rögzítse, majd méréssel bizonyítsa.

Légtömörséget újonnan épülő ház esetében legalább kétszer érdemes mérni. Egyszer szerkezetkész állapotban, amikor még nagyobb költségek nélkül lehet javítani az esetleges hibákat, egyszer pedig az átadás előtt.